ápol A: 1372 u./ meg apolyauala [l-j] (JókK. 94); 1508 Apalaſſal [sz.] (NádK. 188); 1512 k. meg apuluan [sz.] (WeszprK. 43); 1527 appolgattyaak [sz.] (ÉrdyK. 248); 1591 opolgazd [sz.] (EtSz.); 1661 ? ápolgat [sz.] (Comenius: Jan. 205); 1708 Ápolom (Pápai Páriz: Dict. Exoſcŭlor a.); 1754 ápolygat [sz.] (NSz.); nyj. apojgat [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’csókol | küssen’ (↑); 2 1763 ? ’dédelget | liebkosen’ # (NSz.), 1807 ’ua.’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 3 1822 ’gondoz, ellát | pflegen’ # (NSz.) Sz: ápolat 1416 u./² Apolatot ’csók | Kuß’ (MünchK. 62vb) | ápolás 1493 k. apolaſynak ’csókolgatás | Geküsse’ (FestK. 155) | ápolatlan 1836 ápolatlan (Jelenkor 1836. márc. 19.: 91); 1837/ Ápoltalan (NSz.)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A tő ismeretlen eredetű. A szó a magyar szókészlet legrégibb elemei közé tartozhat. A tőszótag nyúlásával keletkezett ápol a 18. sz.-tól fokozatosan kiszorította a korábbi apol formát. A ’csókol’ > ’dédelget’ > ’gondoz’ jelentésváltozás először az ápolgat származékszóban (↑) ment végbe; az újabb jelentések magában az alapszóban feltehetőleg az ebből a származékból kiinduló jelentésbesugárzás hatására keletkeztek.  ⚠  Ótörök származtatása kevésbé valószínű.

☞ EtSz. apol a.; TESz.; StUASuppl. 1: 19; Benkő: FiktI. 86; EWUng.