apetitus × A: 1593/ appetitusom (MNy. 69: 360); 1710 apetitussa (Magyary-Kossa: OrvEml. kornyadoz a.); 1794 appetituſom (Nszt.); 1840 epetitust (NSz.); 1851 ápitus, apetussal (NSz.); nyj. apëtitus, epitetus (ÚMTsz.); apetétussa, ápetitussal, ëpëtus, japetitust (ÚMTsz.) J: ’étvágy | Appetit’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. appetitus ’vágy, kívánság’, (k.), (h.) ’étvágy’ [< lat. appetere ’vmi után nyúl; kíván vmit, kedve van vmihez’]. ≋ Megfelelői: ném. Appetit; fr. appétit; stb.: ’étvágy’. ⌂ A magyar szó végi s-hez vö. →ámbitus stb. Egyes alakváltozatok hangrendi kiegyenlítődéssel, ill. egyszerejtéssel jöttek létre. A j kezdetű változat a →jó¹ melléknévvel való összevonásból keletkezhetett. A köznyelvből a nyelvújítási étvágy (→ét-) szorította ki.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ repetál