apellál A: 1559 appellalhaſſanac [sz.] (Székely I.: Krón. 215a); 1568 apellalya [l-j] (SzT.); 1569/ apelala (SzT.); 1665/ apellálhasson [sz.] (SzT.); 1795 Ápellálás [sz.] (NSz.) J: 1 1559 ’fellebbez | appellieren’ # (↑); 2 1900 ’sokat beszél; szaporítja a szót | viel sprechen; leeres Geschwätz machen’ (ÚMTsz.)
apelláta A: 1752 appellatas [sz.] (SzT.); 1787 apelláták-is (NSz.) J: ’fellebbezés; fellebbezési fórum | Appellation; Appellationsinstanz’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. appellare, (h.) ap(p)el(l)ar: ’megszólít; felszólít; segítséget kér ‹hatósági személytől›; fellebbez’ [< lat. ad [igekötő] + pellere ’működtet, mozgásba hoz’] | lat. (h.) ap(p)ellata ’fellebbezés’. ≋ Megfelelői: ném. appellieren; or. aпeллupoвamь; stb.: ’fellebbez’.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ pulzus