antikvárius A: 1752 antikváriusokat (Nyr. 46: 150) J: ‹fn› 1 1752 ? ’régiségkereskedő | Altbuchhändler’ (↑), 1782/ ’ua.’ (NSz.); 2 1826 ’régiséggyűjtő; régiségek ismerője, értője | in der Sprach- und Literaturgeschichte bewanderte Person’ (NSz.); 3 1840 ? ’régiséggyűjtő; régiségkereskedő | Antiquitätensammler; Altkunsthändler’ (NSz.), 1843 ’ua.’ (NSz.); 4 1841 ’történész, régész | Historiker, Archäologe’ (NSz.); 5 1847 ’művészettörténész | Kunsthistoriker’ (NSz.) | ‹mn› 1804/ ’régiségáruló | mit Antiquitäten Handel treibend’ (NSz.)

antikvárium A: 1834 antiquariumot (Tudtár 1834/3: 251); 1892 antiquárium (Nszt.); 1926 Antikvárium (Horovitz: IdSzMagy.) J: ’használtkönyv-kereskedés | Antiquariat’

A szócsalád alapja, az antikvárius latin jövevényszó. |  ≡  Lat. antiquarius ’az ókort érintő, arra vonatkozó; a régi római nyelv és irodalom ismerője; régi kéziratok gyűjtője’, (h.) ’régikönyv-kereskedő; az ókori irodalom kedvelője’ [< lat. antiquus ’régi, egykori’].  ≋  Megfelelői: ném. Antiquar ’régikönyv-kereskedő’, ném. antiquarisch ’régi, használt’; fr. antiquaire ’régiségkereskedő’; stb.  ⌂  A magyar szó végi s-hez vö. →ámbitus stb. Ma csak a főnévi 1. jelentésben használatos.

Az antikvárium származékszó. |  ⌂  Valószínűleg belső fejlemény az →akvárium, →gimnázium stb. alapján.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartozik az azonos etimonú antikvár ’történész, régész; régiségkereskedő; régi, antik’ (1843: NSz.), amely a ném. Antiquar  (↑) átvétele, és ma csak melléknévként vagy összetételekben jelzőként használatos.

☞ TESz.; EWUng.→ antik