angyal A: 12. sz. vége/ angelcut (HB.); 13. sz. eleje/ angol[u]cnoc, [a]ngolucnoc (KTSz.); 1405 k. angÿal (SchlSzj. 51.) J: 1 12. sz. vége/ ’〈egyistenhívő vallásokban〉 Isten közvetlen környezetéhez tartozó, Isten és az emberek között közvetítő szellemi lény; ilyen lény mint vkinek a láthatatlan védelmezője | Engel; Schutzengel’ # (↑); 2 1599 ’fosztogató katona, hajdú | plündernder Soldat, Heiduck’ (NyK. 79: 287); 3 1763 ’〈szeretett személy megszólításaként〉 | 〈als Anrede an eine geliebte Person〉 Geliebte(r)’ # (NSz.) Sz: angyali 1372 u./ angÿalÿ, angÿalomÿ (JókK. 29, 59) R: angyalát [az angyalát! szókapcsolatban] 1843 az angyalát ’〈isz.-szerűen káromkodásként〉 |  〈zum Ausdruck eines Fluches, als scherzhafter Aufschrei〉’ # (Nszt.)

Latin  (e.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (e.) angelus ’angyal’ [< gör. ἄγγελος ’követ, küldönc; angyal’].  ≋  Megfelelői: ném. Engel; ol.  (N.) angel; szbhv.  (Kaj) ȃndjel; stb.: ’angyal’.  ⌂  A szó belseji gy a hazai latin ejtésre vezethető vissza; vö. →spongya, →trágya stb. A szó belseji a hangrendi kiegyenlítődés eredménye. A latin us végződés hiányához vö. →advent. A 2. jelentés alapja az lehet, hogy a katonák nem éppen "angyali módon" viselkedtek. – A régi magyar Angyalos személynév és az ezek alapján keletkezett helynevek a latin főnév nominatívuszi alakját tükrözik: vö. 1213/ Angelus  [szn.]  (VárReg. 253.); 1214/ Angyolus  [hn.]  (VárReg. 317.).  ⚠  Szláv közvetítés feltevése szükségtelen.  ∼  Idetartozik: angyalcsináló ’magzatelhajtással foglalkozó személy’ (1811: NSz.); az összetétel tükörfordítás a ném. Engelmacherin ’ua.’ alapján.

☞ MNy. 26: 192; MNy. 36: 225; Kniezsa: SzlJsz. 586; TESz. angyalcsináló a. is; EWUng.→ angyélika, arkangyal, evangélium, fő-¹, őr-, véd-