amulett A: 1690/ amuletumokat, amoletumot (Magyary-Kossa: OrvEml. 3: 429); 1778 Amouletet (MNy. 70: 90); 1785 Amilétot (MNy. 70: 90); 1789 Amuletákat (Nszt.); 1793 amuletteket (NSz.) J: ’talizmánként viselt kis tárgy, ékszer | Amulett’
Latin jövevényszó, később nemzetközi szó is. | ≡ Lat. amuletum ’amulett’ [jelentéselkülönülés a lat. amuletum ’keményítőlisztből készült étel’ < lat. amulum, amylum ’keményítő(liszt)’ szóból]. ≋ Vö. ném. Amulett; ang. amulet; fr. amulette; stb.: ’amulett’. ⇒⌂ Nemzetközi szóként német és francia közvetítéssel került át a magyarba.
☞ TESz.; EWUng.→ malom