ámolyog × [1] A: 1767 Ámolyogni [sz.] (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1792 ámolygani [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1801 Álmolyogni [sz.] (NSz.); 1802 ámajgo [sz.] (SzT.); 1806 Amolygó [sz.] (NSz.); 1809 ámolgó [sz.] (NSz.); 1832 Ányolgo [sz.] (NSz.); 1835–1860 ábolyog (MNy. 38: 220); 1862 ámbolyog (CzF.) J: 1 1767 ’késlekedik; tétovázik | zaudern; zögern’ (↑); 2 1784 ’andalog; ténfereg | träumerisch, herumirren; herumlungern’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 7); 3 1792 ’bámészkodik; lebzsel | gaffen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 4 1860 ’támolyog | taumeln’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Töve azonos az →á-val, valamint az →ámul szócsaládjának tövével. Végződése: gyakorító képző. A szó belseji m-hez vö. →álmél. A 4. jelentés feltehetőleg a →támolyog hatására keletkezett.