ametiszt A: 1516 ametisth (Zolnai Gy.: Nyelveml. 204); 1519 amethyſtus (JordK. 65); 1588 Amatist (SzT.); 1621 Ametiſtoskoͤ (Szenczi Molnár: Dict. Amethystus a.); 1629 Amatiszt keo (SzT.); 1784 Amétistus, Ámetist (NSz.); 1791 Ametisz, Amethiszt (NSz.) J: ’a kvarc lila változata, ill. a belőle csiszolt ékkő | Amethyst’ #

Vándorszó. |  ≡  Ném. Amethyst; fr. améthyste; sp. amatista; rom. ametist; or. aмeтucт; stb.: ’ametiszt’. Vö. még lat. amethystus ’ua.’ [gör. ἀμέϑυστος ’ametiszt’, tkp. ’nem részeg; a részegséget megakadályozó; védőszer részegség ellen’; vö. gör. μέϑυ ’részegítő ital, bor’, ez utóbbi esetleg összefüggésben áll a méz szóval]. A görög elnevezést talán az magyarázza, hogy az ametiszt színe hasonlatos a felvizezett, már nem részegítő vörösboréhoz. Az európai nyelvekben a latin révén terjedt el.  ⇒⌂  A magyarba főleg német közvetítéssel került át, a négyszótagos változatok a latinból származnak.  ∼  Idetartozik: (R.) ámétkő ’ametiszt(kő)’  (1807: Márton J.: MNSz.–NMSz.), amelynek előtagja szórövidítéssel keletkezett az ametiszt-ből.

☞ TESz.; EWUng.→ metán