ámbitus × A: 1510 k. ambitust (MNy. 69: 360); 1720 ámbitussában (SzT.); nyj. hambit (MTsz.); ambit (ÚMTsz.) J: ’nyitott oldalú, pillérekkel alátámasztott fedett folyosó, tornác | Hausflur’
Latin (k.) jövevényszó. | ≡ Lat. ambitus ’körüljárás ‹vmely tárgy körül›; a tárgyat körülvevő tér’, (k.), (h.) ’oszlopos tornác’ [< lat. ambire ’körüljár’]. ≋ Megfelelői: cseh ambit; szlk. hambit; le. ambit: ’(kör)folyosó’. ⌂ A szó végi s a hazai latin ejtésre vezethető vissza; vö. →árkus, →glóbus stb. Az us nélküli változatok létrejöttében nyugati szláv hatással is számolhatunk.