alszik [2/3] A: 1265 ? Olotow [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ alonnÿ [sz.]; aloʒnak (JókK. 4, 86); 1372 u./ megalut [sz.] (JókK. 157); 1416 u./¹ alaſnal ku̇l [sz.] (BécsiK. 61); 1470 alluʒik [▽] (SermDom. 2: 757); 1490 k. alagionchel [d-j] (ÁbelSzj.); 1508 meg alvvak (DöbrK. 141); 1538 aluasrol [sz.] (Pesti: Nomenclatura C1); 1566 olonnéc (Heltai: Fab. 56); 1807 alszik (Márton J.: MNSz.–NMSz.); nyj. ószik (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’az alvás állapotában van | schlafen’ # (↑); 2 1372 u./ ’halott | ist gestorben’ (JókK. 157); 3 [ki~ik] 1395 k. ’kialszik, kihuny 〈tűz〉 | erlöschen’ # (↑); 4 [meg~ik] 1470 ’megalvad | gerinnen’ # (SermDom. 2: 138) Sz: alut 1265 ? [sz.] [szn.] (↑); 1416 u./¹ alatom ’altat | einschläfern’ (BécsiK. 184) | alvás 1416 u./¹ (↑) | alatta 1416 u./² alattoc ‹hat-i igenév› (MünchK. 33ra) | alhatatlan 1416 u./² alhatatlan ’ki nem hunyó | unauslöschlich’ (MünchK. 45va) | aluszékony 1550 k. alozekonsag [sz.] (KolGl.)
alvad A: 1843 alvadó [sz.] (Nszt.) J: ’megalszik, kocsonyásodik | gerinnen 〈intrans.〉’ #
alvaszt A: 1859 alvasztékony [sz.] (OrvH. 1859. ápr. 10.: 235); 1883 megalvasztom (Balogh K.: OrvMűsz. coagulatio a.) J: ’megalszik, kocsonyásodik | gerinnen 〈trans.〉’ #
A szócsalád alapja, az alszik alapnyelvi szó finnugor kori tővel, magyar képzéssel. | ≡ A tőhöz vö. vog. (R.) alalaχ ’alszik’; osztj. (V.) ăla- ’ua.; ‹térben, időben›’; md. (E.), (M.) udo- ’alszik’; lp. (norv.) oađđe- ’ua.’ [fgr. *oδa- ’fekszik, hever’]. ≋ Megfelelői: török ūdı̈-, ūdu-; mong. umta: ’alszik’. ⌂ A fgr. *δ > m. l hangváltozáshoz vö. →fal², →nyél stb. Az alszik eredetileg -sz gyakorító képzővel keletkezett, habár bizonyos származékszavakban (vö. alut, alvás stb.) az al- változat őrződött meg. A tőváltozatok már az önálló magyar belső fejlődésre mennek vissza. A 2. jelentés eufemizmus. Vö. ném. einschlafen ’álomba merül; elhuny, meghal’; rom. adormi ’alszik; meghal’ stb. A 3. jelentés a magyarban keletkezett. A 4. jelentéshez vö. csuv. śi̮vǝ̑r- ’alszik; megalvad, megalszik’.
Az alvad származékszó. | ⌂ Egy -d gyakorító-kezdő igeképzővel jött létre.
Az alvaszt származékszó. | ⌂ Egy -szt műveltetői igeképzővel lett képezve.
A szócsaládhoz még | ⌘ Mindkettő nyelvújítási alkotás.
☞ EtSz. álom a.; NyK. 51: 116; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ ágy, alamuszi, alél, álom, hétalvó, olt², ótvarUN UEW. № 660