alpári A: 1789 alpári (Nszt.) J: ’közönséges, durva | gemein’ #
Egy magyar tulajdonnévből való származékszó. | ⌂ Az Alpár [szn.]-ből keletkezett; vö. Alpar [hn.] (1075/: MNL (OL) Dl. 235996); [1300 k.] Alpar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 62) [< Alpár [szn.] < török *alp er ’hős, dalia, harcos, délceg férfi’]. Végződése: melléknévképző. Falunévből keletkezett másik származékszó hasonló jelentéséhez vö. →mucsai. Keletkezéséhez hozzájárulhatott, hogy a szót a nyelvérzék az aljas ’alávaló, galád; értéktelen; stb.’ (→al) szócsaládjába vonta; vö. még megjárja az alpári táncot ’elbánnak vele’ (1789/: NSz.).
☞ MNy. 51: 345; TESz.; EWUng.→ magyar