alom [4] A: 1531 almaban (ÉrsK. 211); 1552 alomot (NySz.); 1561 Alambol (RMNy. 3/2: 40) J: ’〈(házi)állatok számára〉 fekhelyül leterített szalma, avar stb. | Unterstreu’ # Sz: almoz 1831 Almoz (Kreszn.)
Örökség az ugor korból. | ≡ Osztj. (Trj.) i̮ʌəm, (DN.) itəm ’betét a lábbeliben ‹szénából›’ [ugor *ala-ma ’ua.; alászórás, aláhintés’]. ⌂ Tulajdonképpen egy, az ugor korban *-mɜ névszóképzővel alkotott uráli →al alapalak származékszava. A jelentéséhez vö. a későbbi nyelvjárási →al származékszó jelentéseit: ajjalás, ajjazat, ajjazó; stb.: ’alászórás, aláhintés’.
☞ NyK. 50: 451; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ alUN UEW. № 1720