aloé A: 1416 u./² aloèſnèc (MünchK. 106va); 1578 aloé (NySz.); 1604 Aloës (Szenczi Molnár: Dict. Agállochum a.); 1708 áloé, álóes (Pápai Páriz: Dict.); 1780 Aloe (SzT.); nyj. állóes (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./² ’az agávéfélék családjába tartozó, tőlevélrózsás, húsos levelű, mediterrán vidékeken meghonosodott, pozsgás növényként | Aloe’ (↑); 2 1901 ’hashajtó (szer) | Art Abführmittel’ (Nyr. 30: 388)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. aloe, aloes [birtokos eset] ’áloé; keserű íz, keserűség ‹elvont jelentésben is›’ [< gör. ἀλόη ’áloé’]. ≋ Megfelelői: ném. Aloe; fr. aloés; stb.: ’ua.’. ⌂ A latin birtokos esetes szóvégi s-t tartalmazó alak a hazai latinságra megy vissza. A 2. jelentés azzal magyarázható, hogy a növényi levélből kinyert nedvet erős hashajtóként is használták.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.