álnok A: 1247 Alnuc [szn.] (OklSz.); 1372 u./ alnok (JókK. 122); 1416 u./¹ alnakol (BécsiK. 171); 1416 u./¹ alnolkodnec; alnalkodot [sz.] (BécsiK. 84) J: ‹mn› 1247 ? ’hamis; ravsz | falsch; schlau’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1247 ? ’gonosztevő | Verbrecher’ (↑), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 83ra) Sz: álnokság 1372 u./ alnokſagnakmyatta (JókK. 67) | álnolkodik 1416 u./¹ (↑) | álnolkodat 1416 u./¹ alnalkodattal (BécsiK. 170) | álnokságos 1495 e. alnocſagos (GuaryK. 83)

Valószínűleg származékszó. |  ⌂  Az →ál-ból (mint főnév) -nok névszóképzővel jött létre; az alaktanához vö. →pohárnok, tálnok (→tál) stb. Eredetileg egy főnév lehetett, a mókamesterre vonatkozott. Az alnokolkodik második l hangja egy szervetlen toldalékhang. Ma elsősorban melléknévként használatos.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (Kaj) jalnik; szln.  (N.) jâlnik; rom. álnic: ’csaló, szélhámos’.  ⚠  A déli szláv nyelvekből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; TESz.; MNy. 70: 257, 396; EWUng.→ ál