álmél † A: 1456 k. elamelanakh (SermDom. 2: 161); 1831 álmél (Kreszn.) J: 1 1456 k. ’megrémül | erschrecken’ (↑); 2 1519 ’csodálkozik | erstaunen’ (JordK. 714) Sz: álmélás 1456 k. elamelas (SermDom. 2: 515)
álmélkodik A: 1495 e. el almelcodanac (GuaryK. 109); 1532 amilkodo [sz.] (TihK. 287); 1536 el amelkodek [▽] (Pesti: Fab. 11b) J: 1 [ma főleg el~ik] 1495 e. ’csodálkozik | staunen’ # (↑); 2 1508 ’megrémül | erschrecken’ (NádK. 68); 3 1513 ’elbágyad | ermatten’ (NagyszK. 102)
A szócsalád alapja, az álmél onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tőben meglévő →á azonos az →ámul stb. szócsaládok töveiben. Végződése mozzanatos képző. A szó belseji m vagy mozzanatos képző vagy egy hiátustöltő β-re megy vissza; vö. bámít, bámul stb. (→bávad). A szó belseji l, amely inetimologikus, a kiinduló elemben korábbi, mint az az adatok alapján gondolható. Valószínűleg a 2. jelentés az eredeti.
Az álmélkodik származékszó. | ⌂ Az álmél-ból gyakorító-visszaható képzővel keletkezett.