alma A: 1009/ Almas [sz.] [hn.] (MNy. 12: 378); 1057/ ? Olma [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1225 Almafa [hn.] (OklSz.); 1231 Olma [hn.] (Wenzel: ÁÚO. XI: 229); 1786 óma (NySz.) J: 1 1009/ ’almafa | Apfelbaum’ # (↑); 2 1225 ’az almafa termése | Apfel’ # (↑); 3 1888 ’〈nemleges válasz kifejezésére: ne, nem; nincs, ill. semmi〉 |  〈als Ausdruck der Verneinung〉’ (Nszt.), 1972 ’ua.’ (ÉKsz.) Sz: almás 1009/ [hn.] (↑); 1560 k. almas ’almáskert | Apfelgarten’ (GyöngySzt. 1855.); 1566 almas kek ’almásderes 〈lószínnév〉 | mit Apfelmotiven versehen 〈zB. weißes Pferd〉’ (OklSz.); 1956 ’rothadt, romlott, kétes, mocskos 〈argóban〉 | faul 〈im Arg.〉’ (Nszt.)

Ótörök jövevényszó. |  ≡  Kipcs. alma; csag. alma; csuv. u̬lma; stb.: ’alma’. Megfelelői a mongol nyelvekben is megtalálhatóak. Feltehetően hatalmas területen elterjedt vándorszó lehetett.  ⌂  A 3. jelentés újabb elvonás eredménye az almás ’romlott, rohadt’  (↑) szóból.

☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; Vir. 1963: 135; TESz.; Doerfer: TE. 4: 312; EWUng.→ ádámcsutka, batul, birs-, farkas-, gránátalma, paradicsom², vad-