állandó A: 1519 allando (JordK. 808); 1595 Alandoo (Ver. 100.) J: ’folytonos | ständig’ # Sz: állandósít 1779 állandósítattak [sz.] (Szily: NyÚSz.) | állandósul 1838 állandósult [sz.] (HazKülfTud. 1838. jún. 30.: 408); 1882 állandósult [sz.] (NSz.)
Származékszó. | ⌂ Az →áll¹ szóból jött létre (beálló) melléknévi igenévképzővel. Melléknévi igenévből vált melléknévvé. A folytonosság, folyamatosság kifejezéséhez más nyelvek is gyakorta használtak ’állni’ jelentésű igei származékokat, vö. lat. constans ’állandó’ [< lat. stare ’áll’]; or. постоянный ’állandó, tartós’ [< or. стоять ’áll’] stb.
☞ TESz.; EWUng.→ áll¹