alkot A: 1416 u./¹ alkota (BécsiK. 26); 1490 alkatoth (SzalkGl. 59.); 1562 olkotta (NySz.); 1580 alkutni [sz.] (NySz.); 1754 álkotmányokkal [sz.] (NSz.) J: 1 1416 u./¹ ’létrehoz | herstellen’ # (↑); 2 1571 ’hozzáidomít | an- od. zusammenpassen’ (MFl.) Sz: alkotás 1416 u./¹ alkotaſſal (BécsiK. 23) | alkotó 1416 u./¹ alkotoknac ‹foly mn-i igenév› (BécsiK. 189); 1560 k. alkoto ‹fn› ’teremtő | Erzeuger’ (GyöngySzt. 2489.) | alkotmány 1560 k. alkotmany mw̆ ‹mn› (GyöngySzt. 589.); 1780 k. Alkotmányai ’alapszabályzat, államrend | Verfassung’ (Nyr. 30: 471)

alk † A: 1476 k. alkob [sz.] (SzabV.) J: 1 1476 k. ’(rá)illik vkire v. vkihez | passen 〈intrans.〉’ (↑); 2 1527 ’megegyezik, megállapodik vkivel vmiről | übereinkommen’ (ÉrdyK. 444) Sz: alkó 1476 k. ’alkalmas, megfelelő, szükséges | geeignet, notwendig’ (↑)

A szócsalád alapja, az alk bizonytalan eredetű, esetleg alapnyelvi örökség; ugor kori tő magyar képzéssel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (T.) alt- ’hozzáfűz, megtold’; osztj.  (V.), (O.) alt- ’hozzáfűz, ráköt, meghosszabbít’ [ugor *alɜ- ’megtold, hozzáfűz, illeszt’]  ⌂  A magyar k talán egy ősi mozzanatos képző lehet. Az alk csak származékszavakban él tovább; ezek maradványok lehettek.

Az alkot származékszó. |  ⌂  Az alk-ból -t mozzanatos képzővel keletkezett.

A szócsaládhoz még |  ⊚  Az alkotmány a jogi nyelv szakszavaként a lat. constitutio (regni) ’alkotmány, szerkezet, felépítés’, tkp. ’összeállítás, felállítás’ szóból keletkezett a nyelvújítás korában.  ⌂⇒  A magyarból: rom. alcătui ’teremteni, összeállítani, képezni, (meg)szerkeszteni’.

☞ MNy. 33: 49; NNyv. 3: 164; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ alkalom, alkat, alkonyodik, alkuszik, olt¹UN UEW. № 1721