alibi A: 1839 alibit (Athenaeum 1839. aug. 11.: 186); 1843 alibit (MNy. 69: 493) J: ’mentség, igazolás, kibúvó | Alibi’ #

Nemzetközi szó. |  ≡  Ném. Alibi; ang. alibi; fr. alibi; stb.: ’alibi’. Forrása: lat. alibi ’másutt’ [a lat. alius ’a más(ik)’ és az ibi ’ott, oda’ szavak alapján]. Főnévi használatban jogi szakszóként a francia nyelvből vált elterjedtté.  ⇒⌂  A magyarba főleg a németből kerülhetett.

TESz.; EWUng.