alfa A: 1519 alffa (JordK. 885); 1541 alfa (Sylvester: ÚT. 2: 137a) J: 1 1519 ’kezdet | Anfang’ (↑); 2 1854 ’a görög ábécé első betűje | Buchstabe α’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. alpha ’alfa ‹a görög ábécé első betűjének megnevezése›’, (e.), (h.) ’kezdet’ [< gör. ἄλφα ’alfa ‹mint betű›’, (bibl.) ’kezdet’]. Forrása: héber ’aleph ’‹a héber ábécé első betűjének megnevezése›’. ≋ Megfelelői: ném. Alpha; fr. alpha; stb.: ’alfa, a kezdet; először, elsőként’. A jelentések a Bibliából váltak elterjedtté (Apokalipszis 1: 8, 21: 6, 22: 13); vö. még →ómega.
☞ TESz.; EWUng.→ analfabéta