áldoz A: 1372 u./ aldoʒott [sz.] (JókK. 75); 1470 aldoʒek [▽] (SermDom. 2: 197); 1531 adozattÿa koron [sz.] (ThewrK. 238); 1604 aldaztac (Szenczi Molnár: Dict. Iánual a.) J: 1 1372 u./ ’áldozatként felajánl, odaad | aufopfern’ # (↑); 2 [főleg ~ik] 1456 k. ’〈katolikus szertartás szerint〉 oltáriszentséget vesz magához | kommunizieren 〈katholische Kirche〉’ (SermDom. 2: 226); 3 1570 ’áldozatot hoz | Opfer bringen’ # (SzT.) Sz: áldozás 1372 u./ aldoʒaſat (JókK. 158) | áldozat 1416 u./¹ aldoʒatot (BécsiK. 16) | áldozó 1456 k. aldoʒonak ‹foly mn-i igenév› (SermDom. 2: 467); 1456 k. aldoʒo ‹fn› ’áldozócsütörtök | Christi Himmelfahrtstag’ (SermDom. 2: 226) | áldozatos 1794 áldozatos (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  Az →áld ’(fel)áldoz’ igéből keletkezett gyakorítő képzővel. Eredeti jelentése a pogány hiedelemvilág áldozati és áldozási szertartásaival volt kapcsolatban. Az áldozik ’szertartásban az oltáriszentséget magához veszi’ jelentésben él a vallásos szóhasználatban. – A leáldozik ’alábukik, lenyugszik ‹Nap›’  (1774: NSz.) összetétel a →le + valószínűleg az áldozik kapcsolatából jött. Az utótag jelentésfejlődése azonban tisztázatlan, talán összefüggésben lehetett az esti istentisztelettel; vö. (N.) napszentület ’naplemente’  (MTsz.).

☞ EtSz. áld a.; TESz. áldozik a., leáldozik a. is; MNy. 87: 349; EWUng.→ áldUN UEW. № 9