aláz A: 1372 u./ alaʒtattya [sz.] (JókK. 35) J: 1 [főleg visszaható névmási tárggyal] 1372 u./ ’alázattal tölt el | mit Demut erfüllen’ (JókK. 35); 2 1416 u./¹ ’hatalma alá vet | unterwerfen’ (BécsiK. 75); 3 [főleg meg~] 1416 u./¹ ’megalázó helyzetbe juttat; megszégyenít | demütigen; beschämen’ # (BécsiK. 22); 4 1592 ’meghúzza magát, lapul | sich ducken’ (Cisio O4b); 5 1838 ’meggyőz | überzeugen’ (Tsz.) Sz: alázat 1372 u./ ’maga-megalázás | Demut’ (↑); 1636 ’megalázás | Demütigung’ (NySz.) | alázatos 1372 u./ alaʒatos (JókK. 73) | alázatosság 1372 u./ alaʒatoſſaga (JókK. 10) | alázatosságú [csak szókapcsolatban] 1372 u./ alaʒatoſſago (JókK. 97) | alázkodik 1416 u./¹ Alazkoggatoc (BécsiK. 246) | alázatosít 1416 u./³ meg alaʒatuſeitottak ’megaláz vkit | demütigen’ (AporK. 53–54)

Származékszó. |  ⌂  Az →alá-ból jött létre igeképzővel. Az alaktanhoz vö. előz (→előtt), →idéz stb. Az eredeti jelentése ’alacsony helyzetbe juttat’ lehetett. Manapság leginkább →le, →meg igekötőkkel használatos.  ∼  Idetartozik: alássan ’alázatosan ‹udvariassági formula, modoros szófordulat›’  (18. sz.: Nyr. 2: 225); ez az alázatosan (< alázatos-ból -n módhatározóraggal) szóból keletkezett szóösszerántással.

☞ TESz. alássan a. is; Benkő-Eml. 538; EWUng.→ alá, alászolgája