alarm ∆ A: 1722 allarmára (Nyr. 63: 11); 1743 alarmanak (Nyr. 63: 11); 1743 állarmban (Nyr. 63: 11); 1835 Alarm, Allarm (Kunoss: Gyal.); 1848 allarme (NSz.); 1868 alármát (NSz.); nyj. alárom, alárum (ÚMTsz.) J: ’riadó | Alarm’
alarmíroz ∆ A: 1848 allarmírozva [sz.] (NSz.); 1853 alarmírozták (Nszt.); 1893 alármirozva [sz.] (NSz.) J: 1 1853 ’riadóztat | alarmieren’ (↑); 2 1881 ’nyugtalanít | beunruhigen’ (NSz.)
A szócsalád időrendben legkorábbi tagja, az alarm vándorszó. | ≡ Ném. Alarm, (R.) alarma; fr. alarme; ol. allarme, (mant.) alarm, (mil.) alàrma, (bol.) alàrom; szbhv. alarm; or. (R.) aлapм; stb.: ’riadó’. Az olasz nyelvi hatás által vált elterjedtté [< ol. allʼarme ’fegyverbe!’]. ⇒⌂ A magyarba az olaszból, németből és esetleg a francia nyelvből került.
Az alarmíroz német jövevényszó. | ⌂ A ném. alarmieren ’riadót fúj, riadóztat; bevetésre felszólít, hív’ szóból.