alamuszi A: 1632 Alamuczi [szn.] (SzT.); 1788 alamuszi (MNy. 26: 151) J: 1 1632 ? ’ügyefogyott, esetlen | unbeholfen, ungeschickt’ (↑), 1788 ’ua.’ (↑); 2 1807 ’nehézkes, lomha, lusta | träge; faul’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 3 1807 ’aluszékony, álmatag | verschlafen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 4 1838 ’alattomos, álnok | heimtückisch’ (Tzs.)

alamuszta × A: 1767 Alamuʃʒta (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addenda); 1820 Alamusta (MFl.); nyj. alamiszta (ÚMTsz.) J: 1 1767 ’hitvány, alávaló, lomha, lusta | nichtswürdig; träge; faul’ (↑); 2 1792 ’aluszékony, álmatag | verschlafen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1829 ’alattomos, álnok | heimtückisch’ (SzT.)

Belső keletkezésűek, de keletkezési módjuk vitatott. | 1 Tréfás szóképzéssel létrejött származékszók. |  ⌂  Az alapszó az al- (→alszik) lehetett. Az alamuszi, ill. az alamuszta alakok keletkezésében jelentős szerepet játszhatott a →szuszimuszi, ill. a →lusta szavak analógás hatása is. 2 Szóvegyülések. |  ⌂  Az alamuszi változat az →alszik és →szuszimuszi, az alamuszta változat az alamuszi és a →lusta vegyüléséből jöhetett létre. Mindkét magyarázatnak vannak nehézségei. ▣  ∼  Idetartozik: alamúz ’lapuló, sunyi, alattomos’  (1791: NSz.); alamunta ’ua.’  (1838: Tzs.); (N.) alamár, alamuszti ’ua.’  (MTsz.).

☞ Nyr. 43: 181; EtSz.; TESz.; MNy. 66: 218; EWUng.→ alszik, lusta, szuszimuszi