alafa † A: 1535 k. wleffeth (Zay: Lánd. 60); 1544/ alafankat (Tinódi: Cronica n1b); 1574 üleféjek (MFl.); 1576 ölefa (Kakuk: ÉlOsm. 405); 1618 ulufő (Kakuk: ÉlOsm. 405); 1618 uluféje (NySz.) J: 1 1535 k. ’zsold; zsákmány | Sold; Beute’ (↑); 2 1621 ’kiszabott étel, porció | Ration’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1621 ’méltóság, tisztség | Würde’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1838 ’egyházi, papi javadalom | Pfründe’ (Tzs.)
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. ulûfe, (R.) ülefe, ölefe ’a janicsárok zsoldja’ [< újperzsa alūfa ’abrak; zsold’ < arab ᶜalaf, ᶜulūfa [többes szám] ’takarmány’]. ≋ Megfelelői vannak a balkáni nyelvekben is: mac. (R.) улeфe; szbhv. ulefa, uleva; albán ylefe; stb.: ’zsold, bér, fizetség’. ⌂ Az alakváltozatok többsége az oszmán alakra vezethető vissza. A 3. jelentés azzal magyarázható, hogy a zsold különböző kategóriái bizonyos rangbéli különbséget is jelentettek.
☞ EtSz.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 405; EWUng.