alabástrom A: 1416 u./² alabaſtrōnac (MünchK. 62vb); 1533 Alabastrum (Murm. 1561.); 1585 Alabástrombol (Cal. 48); 1604 Alabastomkoͤ (Szenczi Molnár: Dict. Alabastrítes a.); 1818 alabasztromkö̓ (Nszt.); nyj. alabráston (ÚMTsz.) J: 1 1416 u./² ’kenőcstartó | Salbengefäß’ (↑); 2 [jelzői értékben is] 1519 ’áttetsző, finomszemcsés gipsz, ill. ebből való dísztárgy | Alabaster; glatte, weiße Oberfläche’ (CornK. 199)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. alabastrum ’kenőcstartó edény’, (h.) ’egy fajta áttetsző, finom szemcsés gipsz; alabástrom ‹mn›’ [< gör. ἀλάβαστρον ’egy fajta gipsz; ebből készült edény’; a megnevezése talán az egyiptomi Alabastron városnévre megy vissza]. Vö. még lat. alabaster ’kenőcstartó edény’, alabastrites ’egy fajta márvány’.  ≋  Megfelelői: ném. Alabaster; ol. alabastro; stb.: ’alabástrom’.  ⌂  A szó belseji s-hez vö. →árestál, →lajstrom stb. Az alabaston változat a szó belseji mássalhangzó-torlódás feloldásával, az alabráston pedig hangátvetéssel keletkezett.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.