ákombákom A: 1609 kákumbákkomot (Pázmány: ÖM. 2: 631); 1645 kákom-bák (MNy. 74: 28); 1786 ákombák (Nszt. ákombák a.); 1789 ákombákomokat (Nszt.); 1841 ákumbákum (NSz.); 1878 ákombákon (NSz.) J: ‹fn› 1 1609 ’zavaros, értelmetlen beszéd | Kauderwelsch, Gebabbel’ (↑); 2 1788 ’irkafirka | Gekritzel’ (MNy. 36: 140) | ‹mn› 1 1645 ? ’olvashatatlan, kusza 〈írás〉 | gekritzelt 〈Schrift〉;’ (↑), 1786 ’ua.’ (↑); 2 1878 ’hevenyészve készített, tökéletlen | improvisiert zusammengepfuscht’ (Nszt.)
Játszi szóalkotással keletkezett ikerszó. | ⌂ A tagok közötti morfológiai és etimológiai kapcsolat tisztázatlan. A szó eleji k-t tartalmazó változatok lehetnek az elsődlegesek, amelyek jelentése a dadogáson, zavaros, értelmetlen beszéden, fecsegésen alapulhat.
☞ MNy. 50: 277; TESz.; EWUng.