akaszt A: 1192/ Farcasagaztou [sz.] [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 236); 1238/ Akazto [sz.] [hn.] (OklSz.); 1291 Okozthov [sz.] [hn.] (OklSz.); 1372 u./ megakaſtotta (JókK. 1) J: 1 1192/ ’függeszt | (auf)hängen’ # (↑); 2 1893 ’megüt | schlagen’ (MTsz.) Sz: akasztó 1192/ [hn.] (↑); 1808 ’kampó, horog | Haken’ (Sándor I.: Toldalék) | akasztal 1395 k. akaʒtalou [sz.] ’odaköt, megköt, ráköt | binden’ (BesztSzj. 625.) | akasztás 1499 akaʒthaſth (MNy. 49: 207) | akaszkodik 1792 Akaſzkodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.)

akad ‹ige› A: 1252 Akadas [sz.] [szn.] (MNy. 18: 33); 1456 k. akadna (SermDom. 2: 365); 1751 akodnak (SzT.) J: 1 1252 ’nem tud továbbjutni; rajta marad, függve marad | steckenbleiben; hängenbleiben’ # (↑); 2 1508 ’rátalál | auf jmdn od. etw stoßen’ # (DöbrK. 369); 3 1553/ ’kerül, jut | geraten’ (Tinódi: Cronica C3b); 4 1751 ’kikezd vkivel | mit jmdm anbändeln’ (↑) Sz: akadás 1252 [szn.] (↑); 1668 megakadásod (NySz.) | akadoz 1520 akadozwa [sz.] (GyöngyGl. 348.) | akadály 1569 akadaliokat (Dávid: Préd. C1b) | akadék 1595 Akadek (Ver. 47.) | akadályoz 1604 Megakadalyozom (Szenczi Molnár: Dict. Perpléxor a.) | akadékoskodik 1725 Akadékoskodnak (Nyr. 38: 217) | akadálytalan 1806 akadálytalanúl (Vay: NémetHivség 40)

akad ‹fn› ∆ A: 1400 Salamonakagya [d-j] [hn.] (OklSz.); 1887 Akadba (Herman: HalK. 769) J: ’akadék; akadály | Hemmnis; Hindernis’

aggat A: 1561 aggatiatoc (NySz.) J: 1 1561 ’öltöget | Stiche machen 〈beim Nähen〉’ (↑); 2 1573 ’(fel)akaszt | (auf)hängen’ (NySz.); 3 1837 ’akadályoz; alkalmatlankodik | hindern; ungelegen sein’ (NSz.)

aggaszt² A: 1616 fel aggasztalua [sz.] (NySz.) J: 1 1616 ’(fel)akaszt | (auf)hängen’ (↑); 2 1893 ’akadályoz; alkalmatlankodik | hindern; ungelegen sein’ (MTsz.)

Örökség, ugor kori tő magyar képzővel. |  ≡  A tőhöz vö. vog.  (É.) taχ- ’jut, esik’, (T.) takn- ’(szilárdan) megakad’; osztj.  (V.) lökən- ’meg-, fennakad’, (DN.) toχən- ’találkozik, rátalál’ [ugor *ϑᴕkkɜ- ’megakad, megreked; jut, rátalál, találkozik’].  ⌂  A szó eleji ugor *ϑ > m. Ø hangváltozáshoz vö. →ág, →arany; a szó belseji ugor *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →csókol, →gyökér stb. A végződések az -szt műveltető, ill. a -d, -gat gyakorító képzők. Az akad névszónak a megfelelő igéhez való viszonya tisztázatlan. Az aggat kg > gg hasonulás eredménye. Az aggaszt vagy ez utóbbiból jött létre képzőcserével, vagy pedig az akaszt-ból és az aggat-ból keletkezett szóvegyüléssel.  ∼  Ugyanebből a tőből származik a gyakorító képzőbokrot tartalmazó (N.) áglál ’(össze)tákol; toldoz-foldoz’  (1833: Kassai: Gyökerésző 1: 130, 137). A (N.), (R.) baggat ’(rá)akaszt’  (1787: MTsz.), ’nagy öltésekkel varr’  (1882: Nyr. 11: 188) az aggat-ból keletkezhetett játszi szóalkotással.

☞ EtSz. akad a.; NyK. 66: 103; MSzFE. akad a.; TESz. aggat a., áglál a. is; EWUng.→ akarUN UEW. № 1752