ajz A: 1552 felájazák [✐] (RMKT. 3: 328); 1570 felaiozza (NySz.); 1763 Ajazó [sz.] (NSz.); 1792 Ajázó (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1858 ajzani [sz.] (Nszt.) J: 1 1552 ’kifeszít, kipeckel 〈főleg szájat〉 | abspreizen 〈Mund〉’ (↑); 2 1708 ’felzaboláz | aufzäumen’ (Pápai Páriz: Dict. Ájazó a.); 3 [főleg fel~] 1858 ’〈íjat, ideget〉 lövésre előkészít | spannen 〈Bogen, Sehne〉’ (↑); 4 1862–1863 ’kinyit 〈szájat〉 | öffnen 〈Mund〉’ (Nszt.); 5 [főleg fel~] 1864 ? ’〈érzelmet, lelkiállapotot〉 felfokoz, felcsigáz | steigern, überspannen 〈Gefühl, Gemütszustand〉’ # (NSz.), 1884 ’ua.’ (NSz.); 6 1883 ’〈hangszert, hangszer húrját〉 játszásra előkészít | spannen 〈Musikinstrument, seine Saite〉’ (Nszt.) Sz: ájazó 1708 Ájazó ‹fn› ’zabola | Pferdegebiss’ (Pápai Páriz: Dict.)

Származékszó. |  ⌂  A ’nyílás’ jelentésű →áj² főnévből jött létre -z igeképzővel. Az eredeti jelentése ’nyílást v. bemélyedést készít’, ill. ’nyílásba v. bemélyedésbe helyez’ lehetett. Ebből a 3. jelentés valószínűleg azon az alapon keletkezett, hogy az íj használatakor az ideget beillesztik az íj két végén levő bevágásba, vagy pedig a nyíl végén levő bevágást az idegre, húrra illesztik. A hasonlóságon alapuló 5. és 6. jelentés a 3. jelentésből alakult ki.

☞ EtSz. 3. aj a., áj a.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ áj²UN UEW. № 17