ájtatos A: 1372 u./ ayaÿtatoſ; aÿetatoſſagot [sz.];  ayoytatus; aÿuÿtatoſſagert [sz.] (JókK. 158, 134, 8, 26); 1416 u./¹ aieitatoſſagoknac [sz.] (BécsiK. 159); 1493 k. ahythathos [sz.] (FestK. 20); 1510 aytatoſſa (MargL. 170); 1528 Aӳӳtatos (SzékK. 153); 1689 aétatosság [sz.] (NySz.); 1754 ájtatos (Grétsy: Szóhas. 119); 1879 ájtotos (Kelemen J.: Mondsz. 308) J: 1 1372 u./ ’buzgón vallásos; vallásos elmélyüléssel telt | andächtig’ (JókK. 8); 2 1839/ ’szenteskedő | scheinheilig’ (Grétsy: Szóhas. 121); 3 1883 ’feltétlen csodálatot kifejező | volle Bewunderung ausdrückend’ (Nszt.) Sz: ájtatosság 1372 u./ (↑) | ájtatoskodik 1531 aÿétatoskodik ’(elmélyülten) imádkozik | (inständig) beten’ (ThewrK. 181); 1957 [sz.] ’álszenteskedik | heucheln’ (Nszt. ájtatoskodás a.)

Származékszó. |  ⌂  Az →áhít  (R.) ájojtat ~ ájejtat ’áhítat’ származékából alakult denominális -s melléknévképzővel. Az ájtatos alak az eredeti változatokból szóösszerántással jött létre. Az 1. jelentés vallási szóhasználatban keletkezett.

☞ MNy. 50: 264; Grétsy: Szóhas. 118; TESz.; EWUng.→ áhít