ájer × A: 1565 áèr (MNy. 14: 97); 16. sz. ájernak (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 246); 1719 Aërt (SzT.); 1824 Áér (SzT.); nyj. ájjer (ÚMTsz.); ajër (ÚMTsz.) J: 1 1565 ’levegő; légkör | Luft; Atmosphäre’ (↑); 2 16. sz. ’gyógyító hatású folyadék | heilkräftige Flüssigkeit’ (↑); 3 1873 ’szél | Wind’ (Nyr. 2: 185); 4 1899 ’bűz | Gestank’ (Nyr. 28: 368)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. aer ’az alsó légréteg, légkör; illat; időjárás, fuvallat’, (h.) aër ’levegő; ég(bolt); időjárás; stb.’ [< gör. ἀήρ ’az alsó légréteg; légkör’]. ≋ Megfelelői: ang. air; fr. air; stb.: ’ua.’. ⌂ A szó belseji j hiátustöltő hang. A 2. jelentés talán egyes gyógyhatású folyadékok kellemetlen szagával lehet összefüggésben; vö. még a 4. jelentést.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ ária