ágyú A: 1456 k. aldeual (SermDom. 1: 352); 1476 k. algÿwkwal (SzabV.); 1519 k. Algÿoyath (DebrK. 549); 1527 anyoſokkal [sz.] (ÉrdyK. 527); 1533 Audee ewttoͤ (Murm. 2410.); 1535 k. Alygyw (Zay: Lánd. 62); 1553/ anyuſagot [sz.] (Tinódi: Cronica T2a); 1590 Agiu pattanas (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 111); 1593 Ayw golobist (SzT.); 1680 aggyu Port (SzT.) J: 1 1456 k. ’puskaporral működő kőhajító gép | mit Schießpulver wirkende Steinschleuder’ (↑); 2 1514–1519 ’eszköz, szerszám | Werkzeug, Gerät’ (CornK. 428); 3 1800 ’hosszú csövű tüzérségi lőfegyver; löveg | Kanone mit Sprengsatz’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz.) Sz: ágyúz 1779 Ágyúzó [sz.] (NySz.) | ágyús 1527 ‹fn› (↑); 1745 ágyus ‹mn› (NySz.)

Bizonytalan eredetű, talán ótörök jövevényszó. |  ≡  Vö. ujg. altaγ ’eszköz; csel’; csag. aldaγ ’csalás’; oszm. aldak ’hazugság’; stb. [< török *al ’eszköz; csel’].  ⌂  A származtatásnak hangtani és jelentéstani nehézségei vannak; a szóvéghez azonban vö. →borjú, →gyapjú. Eredetileg különböző célokra alkotott eszközök, szerkezetek megnevezésére használhatták (2. jelentés). Ebből fejlődött ki az 1. és 3. jelentés.  ⚠  Az →áld ige származékaként való magyarázata téves.

☞ KCsA. 1: 71; TESz.; Ligeti: TörK. 316; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ ál