agyag A: 1205–1235/ Ogegus [sz.] [hn.] (FNESz. Agyagosszergény a.); 1227 ogogovs [sz.] [hn.] (OklSz.); 1227/ Agyagwsberch [sz.] [hn.] (OklSz.); 1252 Agogus [sz.] [hn.] (OklSz.); 1294/ Ogoguerum (OklSz. Pótl.); 1307 Agiakus [sz.] [hn.] (MonStrig. 2: 577); 1330 Ogyaglyuk [hn.] (OklSz.); 1395 k. agag (BesztSzj. 197.); 1589 aggiagot (SzT.); nyj. agyig (MTsz.); agyik (ÚMTsz.) J: ’finom szemcséjű üledékes kőzet | Ton, Lehm’ #
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Valószínűleg igen régi eleme a magyar szókészletnek. ⚠ Ugor kori örökségként való egyeztetése téves.
☞ TESz.; Vir. 1973: 169; EWUng.