agresszió A: 1657–1658 aggressio  (MNy. 68: 333); 1893 Agresszió (MNy. 69: 359) J: ’erőszakos szándék, jelleg, megnyilvánulás, magatartás | Aggression’

agresszor A: 1711 aggressorok (RákFLev. 3: 368); 1950 agresszor (HSz.) J: ’agressziót elkövető v. végrehajtó, támadó fél, személy, állam stb. | Aggressor’

agresszív A: 1848 agressiv háboru (Jelenkor 1848. ápr. 6.: 170); 1848 agressziv (Nszt.) J: ‹mn› ’erőszakos, támadó, sértő 〈magatartás, megnyilvánulás, cselekedet stb.〉 | aggressiv 〈als Adj.〉’ (↑) | ‹hsz› 1848 ’erőszakosan, támadó módon | aggressiv 〈als Adv〉’ (Nszt.)

A szócsalád legkorábbi tagja, az agresszió latin jövevényszó. |  ≡  Lat. aggressio ’támadás, fegyveres roham’ [< lat. aggressus [befejezett melléknévi igenév] < lat. aggredi ’odamegy; megtámad vkit, vmit’].  ≋  Megfelelői: ném. Aggression; fr. agression; stb.: ’agresszió’.

Az agresszor és agresszív nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. Aggressor; ang. aggressor; fr. agresseur; stb.: ’agresszor’; – vö. még lat. agressor ’ua.’ | ném. aggressiv; ang. aggressive; fr. agressif; stb.: ’agresszív’, a németben ’agresszívan’ is. A latinból és a franciából terjedtek el.  ⇒⌂  Az agresszor a magyarba a latinból és a németből, az agresszív pedig francia, és német közvetítésssel került át.  ∼  Idetartozik a (R.) agresszíve ’erőszakos, támadó, kihívó módon’  (1847: ProtestEIL. 1847. szept. 26.: 1037), amely a lat. aggressive  ’ua.’ átvétele.

☞ TESz. agresszív a.; EWUng.