agilis A: 1796 k./ legagilisebb (Nszt.); 1873 Ágyilis (Nyr. 2: 93); 1892 Ágilis (Nyr. 21: 330); nyj. árgyirus (MTsz.); ágyilus (NyF. 9: 11); árgyélus (MNy. 28: 192) J: ‹mn› 1 1796 k./ ’mozgékony, fürge | beweglich, flink’ (↑); 2 1884 ’buzgó, törekvő | eifrig, strebsam’ (Nszt.) | ‹fn› 1833 ’félnemes | Halbadeliger’ (Nszt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. agilis ’fürge, mozgékony’, (h.) ’ua.; ‹alacsony származású világi emberek megnevezése›’ [< lat. agere ’mozgásba hoz; űz, hajt; tesz, csinál, cselekszik; stb’; vö. →ágál]. ≋ Megfelelői: ném. agil; fr. agile; stb.: ’buzgó, eleven’. ⌂ A szó belseji gy-s ejtéshez vö. →angyal, →spongya stb.; a g-s alakhoz vö. →evangélium, →kollégium stb. A szó végi s-hez vö. →április, →evidens stb. A (N.) árgyélus változat az →árgyélus hatását tükrözheti. A főnévi jelentés olyan nem nemes emberre vonatkozott, aki nemes lányt vett feleségül vagy anyja nemes volt, és ennek révén nemesi jogokat gyakorolhatott.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ ágál