aggastyán A: 1536 agoſtÿan (Pesti: Fab. 71); 1708 ágoſtyán (Pápai Páriz: Dict. Exŏleſco a.); 1767 Aggaſtyán (Pápai Páriz–Bod: Dict.) J: ‹mn› 1 1536 ’öreg; öregségtől megtört | bejahrt; vor Alter gebrochen’ (↑); 2 1767 ’sápadt; beteges | blass; kränkelnd’ (↑); 3 1833/ ’régi | alt’ (NSz.) | ‹fn› 1 1832 k. ’idős férfi | betagter Mann’ # (MNy. 7: 91); 2 1834 ’agglegény | alter Junggeselle’ (Kunoss: Szóf.); 3 1840 ’idős nő | bejahrtes Weib’ (NSz.)

Belső keletkezésű, de keletkezésmódja bizonytalan. |  ⌂  Valószínűleg összefügg az Ágoston  [szn.]-vel. Talán közvetlenül ebből keletkezett köznevesüléssel a következő adat: 1474 agiſtan  [szn.]  (BirkK. 1a). De számolhatunk népetimológiás szóalakítással is egy nem adatolt augustian(us) ’Ágoston-rendi szerzetes’ alapján; ehhez vö. lat.  (h.) Augustiniani (eremitae) ’Ágoston-rendi szerzetesek’ [< lat. Augustinus, Hippo püspöke (Kr. u. 354–430)].  ⌂  Jelentéstani nehézséget okoz, hogy a főnévi szófajra kései adataink vannak, valamint az a tény, hogy a melléknév jelentése korábban általánosabb volt: állatra és nőkre is vonatkozhatott. A szó keletkezésére és jelentésfejlődésére az →agg minden bizonnyal hatással volt.

☞ EtSz.; Horger: MSzav. 11; TESz.; EWUng.→ augusztus