agg A: 1315 ? Og [szn.] (OklSz.); 1372 u./ ag, agg (JókK. 54, 50) J: 1 1372 u./ ’régi | alt 〈Gegenstand〉’ (↑); 2 1372 u./ ’öreg; nagyon öreg 〈személy〉 | bejahrt; hochbetagt 〈Person〉’ # (JókK. 150); 3 1493 k. ? ’ravasz; tapasztalt | schlau; erfahren’ (FestK. 168), 1566 ’ua.’ (NySz.); 4 1518 k. ’nagyra nőtt | hochgewachsen’ (PeerK. 52) Sz: aggság 1395 k. ag sig (BesztSzj. 59.)

aggik² ∆ A: 1372 u./ meg aguan [sz.] (JókK. 153); 1604 Aggom [▽] (Szenczi Molnár: Dict. Veteráſco a.) J: 1 1372 u./ ’öregszik | alt werden’ (↑); 2 1670–1704 ’megromlik 〈étel〉 | verderben 〈Speise〉’ (Nyr. 108: 491); 3 1874 ’összetöpped, összecsomósodik | zusammenschrumpfen, sich zusammenballen’ (Nyr. 3: 182) Sz: aggott [ma főleg el~] 1560 k. megh aggot (GyöngySzt. 2778.) | aggaszt 1604 Aggaztalom [sz.] ’öregít | alt machen’ (Szenczi Molnár: Dict. Vetero a.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Cser.  (KH.), (U.) šoŋγɘ̑ ’öreg’ [fgr. *soŋɜ vagy talán *soŋkɜ: ’öreg; öregszik’].  ⌂  A szó eleji fgr. *s- > m. Ø megfeleléshez vö. →áll¹, →olvaszt stb. A szó belseji g keletkezésmódja tisztázatlan. Nagyobb valószínűsége a *ŋ > *γ > g hangváltozásnak van; vö. →felleg, →szeg¹ stb. A szó belseji *γ mellett szól a feltehetőleg azonos etimonra visszavezethető →ó. Számolhatunk egy *ŋ > *ŋk > g változással is (vö. →ág, →fogoly² stb.); ebben az esetben viszont kétséges az ó idetartozása. A szó végi geminálódás másodlagos folyamat eredménye. Egy nomenverbális jellegű tőre utalhatnak egyes származékok (aggság, aggaszt), amelyeknek alapszava mind a névszói, mind az igei funkciókat tartalmazta.

☞ EtSz.; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ aggik¹, avul, ebag, ó¹UN UEW. № 907; UEW. № 1008