agár A: 1193 Agar [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1268 Agaar [hn.] (Györffy: ÁMTF. 2: 223); 1395 k. agar (BesztSzj. 787.); nyj. ogár (ÚMTsz.) J: 1 1193 ’karcsú, nyúlánk vadászkutya | Windhund’ # (↑); 2 1886 ’sovány ember | magerer Mensch’ (Nyr. 15: 432) Sz: agarászik 1568 Agarazo [sz.] (NySz.) | agarász 1760 Agarász ’agarakkal foglalkozó személy | Windhundpfleger’ (SzT.)

Valószínűleg nyugati szláv jövevényszó. |  ≡  Cseh ohař ’agár’; szlk. ohar ’juhászkutya’; le. ogar ’agár’ [talán török eredetű; vö. tel. äŋär; kirg. igär; stb.: ’ua.’].  ⌂  A szláv származtatást erősíthetik egyéb, a kutyákkal összefüggő szláv eredetű szavak; vö. →hort, →pecér, →póráz, →szelindek. A 2. jelentés hasonlóságon alapul.  ⚠  A törökből való származtatás hangtani okokból kevésbé valószínű, jóllehet a kutyafaj belső-ázsiai eredete mellette szólhatna. A magyar szó viszonya az oszm. zağar; szbhv. zagar; stb.: ’vadászkutya’ szavakhoz tisztázatlan; ez utóbbiak végső soron ugyanerre az etimonra vezethetők vissza (vö. cserkesz zy ’egy (bizonyos)’ + hager ’vadászkutya’).

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 584; TESz.; Nyr. 94: 471; EWUng.