aga A: 1544/ Aga (Tinódi: Cronica n1b) J: ’oszmán-török tiszti rendfokozat | Aga 〈ehemaliger türkischer Offiziersrang〉’
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. ağa ’előkelő úr; ‹egy fajta cím, megszólítás›’, (R.) aga ’úr, elöljáró férfi; atyafi, bátya ‹megszólításként›; ‹katonai rang›’ [a török nyelvekbe feltehetőleg a mong. aqa ’idősebb fiútestvér, báty; elöljáró’ átvétele]. ≋ Katonai rendfokozatként való megfelelői csaknem minden balkáni nyelvben megtalálhatók; vö. szbhv. (R.) aga ’aga; török uralkodó, hűbérúr’; albán aga ’aga’; rom. (R.) agă ’ua., a városi csapatok kapitánya; gyalogsági parancsnok’; stb. ⊚ Ma csak történelmi szakszóként használatos.
☞ AkÉrt. 12: 433; EtSz.; Doerfer: TE. 1: 139; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 28; EWUng.