ág A: 1009/ ? Vrmenesagh [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); [1131–1141/] ? Agus [szn.] (OklSz.); 1193 egerag [hn.] (ÓMOlv. 55); 13. sz. e./ agbe[le]vl (KTSz.) J: 1 1193 ’folyó ága | Flußarm’ # (↑); 2 1229/ ? ’faág | Ast’ # (VárReg. 358.), 1237 ’ua.’ (OklSz. ágas a.); 3 13. sz. e./ ’nemzetség; rokonság | Sippe; Parentel’ (↑); 4 1528 ’tárgy kinyúló része | herausragender Teil von etw, Arm’ # (SzékK. 297); 5 1529 e. ’fogalomkör része | Teil einer Begriffsklasse’ (VirgK. 8) Sz: ágas [1131–1141/] ? Agus [szn.] (OklSz.); 1229/ Agoſholm [hn.] ‹mn› (VárReg. 358.); 1395 k. agoz ‹fn› ’támaszték, kétágú farúd | Stütze, Pfeiler’ (BesztSzj. 539.) | ágazat 1510 Kewzepagazath [hn.] ’terület része, vonulata | Teil eines Geländes’ (OklSz.); 1790 ágazattyát [t-j] ’ismeretrendszer, tevékenység része, ága | Geschäfts- oder Wissenszweig’ (Nszt.) | ágazik [ma főleg el~] 1510 k. agazo [sz.] ’több ágra bomlik | abzweigen’ (Gl.)

Valószínűleg örökség, az egyeztetés azonban vitatott. | 1 Örökség az ugor korból. |  ≡  Vö. vog.  (T.) taw ’ág’; osztj.  (VK.) jăγi̮ ’ág okozta görbület, bevágás ‹pl. a deszka szélén›’ [ugor *ϑaŋɜ ’ág, gally’].  ⌂  A magyar szókezdő magánhangzó a szókezdő ugor *ϑ szabályszerű megfelelése; vö. még →akaszt, →ázik stb. 2 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vö. finn hanka ’kampó; evezőtartó villa’ [fgr. *šaŋka ’ág, gally’]. Ennek az egyeztetésnek az a gyenge pontja, hogy a finn szó esetleg germán jövevényszóként is magyarázható; vö. norv.  (ónorv.) hár ’evezőtartó villa’ [germán *hangu ’ua.’].  ⌂  A szó eleji fgr. *š- > m. Ø hangváltozáshoz vö. →apad, →arat stb. A szó belseji *ŋ, ill. *ŋk > m. g hangváltozáshoz vö. →agg, →mög stb.

☞ Vir. 1934: 385; NyK. 67: 324; MSzFE.; TESz.; EWUng.→ agancs, ágaskodik, ág-bog, ágrólszakadt, tótágasUN UEW. № 996; UEW. № 1745