áfium ∆ A: 1546 Afÿan (Tinódi: Cronica i1a); 1627 afium (Kakuk: ÉlOsm. 28); 1651 áfiumot (Zrínyi: MM. 1: 30); 1816 Áfiom (Gyarmathi: Voc. 1) J: ’maszlag 〈mérgező gyomnövény〉; ópium | Stechapfel; Opium’
Oszmán-török jövevényszó. | ≡ Oszm. afyon, (R.) afyūn, afiyūn: ’ópium’ [? < újperzsa afyūn ’ua.’ < arab afyūn ’ua.’]. Végső forrása az újgör. ὄπιον ’ua.’. ≋ Megfelelői az összes balkáni nyelvben megtalálhatók: szbhv. afijun; albán afion; rom. afion; stb.: ’ua.’. ⌂ Az áfium alak Zrínyi Miklós gróf költő és hadvezér (1620–1664) tudatos szóalkotása is lehet az ium-ra végződő latin jövevényszók mintájára. A magyarban inkább csak az irodalomban élt, de a 19. sz.-ban onnan is kiszorította az ópium.
☞ EtSz. áfiom a.; TESz.; Kakuk: ÉlOsm. 28; EWUng.→ ópium