affektál A: 1587 affectallia (MNy. 79: 123); 1789/ affectálta (NSz.); 1803 affektált [sz.] (Nszt. affektált a.); nyj. afëktál (ÚMTsz.) J: 1 1587 ’színlel; utánoz | heucheln; nachahmen’ (↑); 2 1798 ’gyönyörködik vmiben | sich an etw ergötzen’ (NSz.); 3 1803 ’kényeskedik | affektieren’ (↑)
affektáció ∆ A: 1788/ affectatiót (NSz.); 1806/ affektátzio (NSz.) J: 1 1788/ ’keresettség; kényeskedés | Affektation; Zimperlichkeit’ (↑); 2 1789 ’színlelés; utánzás | Heuchelei; Nachahmung’ (Nszt.)
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. affectare ’megfog; törekszik, vágyik vmire; színlel vmit’ [< lat. afficere ’hatást gyakorol, befolyásol’] | lat. affectatio ’törekvés; hajhászás, fitogtatás’. ≋ Megfelelői: ném. affektieren, Affektation; fr. affecter, affectation; stb.:’affektál’, ’affektáció’. ⌂ Az affektál szélesebb körű elterjedését német hatás is segíthette.
☞ EtSz.; TESz. affektáció a.; EWUng.→ faktum