adu A: 1793 adutba (Nszt.); 1812 Adutt (NSz.); 1824 Adú (Nszt.); 1852 atouztak [sz.] (NSz.); 1883 aduban (NSz.) J: 1 1793 ’tromf, ütőkártya | Trumpf’ # (↑); 2 1862 ’tekintélyes, befolyásosos személyiség | einflussreiche Persönlichkeit’ (Nszt. adutt a.); 3 1873 ’döntő érv, bizonyíték | entscheidender Beweis’ (Nszt. adutt a.)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (baj.-osztr.) adutt, – ném. Atout: ’adu, tromf’ [< fr. atout ’ua.’ < fr. à tout ’mindenre’]. ≋ Megfelelői: szbhv. adut; cseh adut; stb.: ’adu, tromf’. ⌂ Az adu alak elvonással keletkezhetett a tévesen tárgyesetnek vélt adut-ból. A 2. és 3. jelentés metafora.
☞ EtSz. adutt a.; TESz.; EWUng.→ tuti