adjunktus A: 1699/ adiunctus (MNy. 64: 348); 1792 Adjunktusa (NSz.); 1851 adjunct (NSz.) J: 1 1699/ ’beosztott munkatárs | Adjunkt’ (↑); 2 1893 ’egyetemi, főiskolai, ill. kórházi beosztás | Oberassistent 〈akademischer od. ärtzlicher Rang〉’ (Nszt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. (k.) adiunctus ’társ, tiszttárs, kolléga’, (h.) ’segéd’ [< lat. adiungere ’hozzákapcsol, hozzáfűz’]. ≋ Megfelelői: ném. Adjunkt ’(hivatal)segéd’, (au.) ’gyakornok’; ang. adjunct professor ’részfoglalkozású egyetemi, főiskolai oktató’; or. (R.) aдъюнкт ’(egyetemi, főiskolai) adjunktus’; stb. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. Az adjunkt alak német hatásra utal. A 2. jelentéshez vö. az angol és orosz megfelelőt.
☞ TESz.; EWUng.