acsarkodik A: 1645–1646 acharkodnak (MNy. 10: 236); 1833 Itsarkodik [▽] (Kassai: Gyökerésző 1: 213) J: 1 1645–1646 ’fogát vicsorítja | die Zähne fletschen’ (↑); 2 1795/ ’áskálódik, ellenségeskedik; ármánykodik | anfeinden; intrigieren’ # (NSz.)

acsarog × [1] A: 1816 Acsarog (Gyarmathi: Voc. 97 [ɔ: 105]); 1842 acsargás [sz.] (NSz.) J: 1 1816 ’dühösködik | wüten’ (↑); 2 1885 ’vihog | kichern’ (Nyr. 14: 525); 3 1886 ’kiabál; veszekszik | schreien; zanken’ (Nyr. 15: 432); 4 ’〈kutya〉 vicsorog | die Zähne fletschen 〈Hund〉’ (Nszt.)

Származékszók. |  ⌂  Az →agyar főnévből keletkeztek -kodik gyakorító-visszaható, ill. -g gyakorító képzővel. Az acsarkodik, ill. az acsarog szóhasadással elkülönült párja az agyarkodik ’fogát villogtatja’, ill. az agyarog ’ua.; dühöng, tombol’ (→agyar) igének. A gy > cs hangváltozás már az ősmagyar korban végbemehetett. Hasonló szóhasadás figyelhető meg a vicsorog (→vicsorodik) és →vigyorog esetében is. A szó eleji i-t tartalmazó alakok elhasonulással keletkeztek, de esetleg a vicsorog analógiás hatását is mutathatják. A jelentésfejlődéshez vö. md.  (E.) pejeľe- ’fogait mutogatja, mosolyog, gúnyolódik’ : md.  (E.) pej ’fog’; or. зубocкaлuть ’fogait mutogatja, gúnyolódik’ : or. зуб ’fog ‹főnév›’; stb.  ∼  Idetartozik: (N.) acsari ’fanyar ‹bor›’  (1840: MTsz.).

☞ EtSz. agyar a.; Bárczi: RNyj. 5; TESz.; NyK. 81: 62; EWUng.→ agyar