achát A: 1604 Achates (Szenczi Molnár: Dict. Sardachates a.); 1637/ Agates (SzT.); 1708 Ákátes (Pápai Páriz: Dict. Ăchātes a.); 1766 Ágátból (NSz.); 1769 agát kőbüll (MNy. 60: 217); 1784 Achát (NSz.); 1784 Ákhát (Nszt.) J: ’színes, féldrágakőnek felhasznált kvarcfajta | Achat’
Vándorszó. | ≡ Lat. (k.) agates, (h.) achates; ném. Achat; fr. agate; ol. agata; le. agat; stb.: ’achát’. Forrása a gör. ἀχάτης ’ua.’. A görög szó a szicíliai ̕Αχάτης folyó nevéből származik, mert – Plinius szerint – ebben találtak először achátot. ⇒⌂ A magyar alakváltozatok részben a latinból, részben német közvetítéssel kerültek a magyarba.
☞ EtSz. agát a.; TESz.; EWUng.