abroncs A: 1467 Abronch [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 687); 1499 abroncz (MNy. 53: 256); 1525 Abrwnch penz (OklSz.); 1595 Abranchot (SzT.); 1667 abrincs (NySz.); nyj. abréncs (MTsz.); abrëncs (Nyatl.) J: 1 1467 ? ’〈hordó stb. dongáit összetartó〉 vaskarika, pánt | (Fass)reif’ # (↑), 1499 ’ua.’ (↑); 2 1604 ’kör; karika | Kreis; Ring’ (Szenczi Molnár: Dict. Colúrus a.); 3 1723 ’női ruhába való karika | Reifen am Saume des Frauenkleides’ (NySz.); 4 1793 ’égi v. földi délkör, hosszúsági kör | Meridiankreis’ (Nszt.); 5 1895 ’kerékabroncs | Radreifen’ (Nszt.) Sz: abroncsoz 1518 abronchozny [sz.] (OklSz.) | abroncsos 1652 Abronczos (SzT.) | abroncsol 1792 abrontsolni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. öv a.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szln. obroč; szlk. obruč; or. обруч; stb. ’(hordó)abroncs’ [< szláv *obrǫčiti ’(kézzel) átfog, körbefog, átkarol’; vö. szláv *rǫka ’kéz’].  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →bolond, →dorong stb.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 58; TESz.; EWUng.; MNy. 103: 210; H.Tóth-Eml. 383→ rocska