ábráz ‹nsz› † A: 1372 u./ abraʒban (JókK. 125); 1560 k. abraaz (GyöngySzt. 4553.) J: ’kép; alak | Bild; Gestalt’ Sz: ábrázos 1456 k. abraʒos (SermDom. 2: 356)

ábráz ‹ige› † A: 1470 abraʒtaſſÿg [sz.] (SermDom. 2: 663) J: ’megjelenít, elénk állít | bilden, formen’

ábrázol A: 1513 abrazwlasaban [sz.] (NagyszK. 323); 1522 abrazolam (HorvK. 196) J: ’megjelenít, elénk állít; ábrázol, bemutat | bilden, formen; darstellen’ #

ábrázat A: 1519 k. Abrazatomba (DebrK. 33) J: 1 1519 k. ’alak, forma, állapot | Gestalt, Zustand’ (↑); 2 1560 k. ’ábrázolás, bemutatás | Darstellung’ (GyöngySzt. 3880.); 3 1585 ’arc, arckifejezés | Gesicht’ (Cal. 403)

ábra A: 1787 Ábra (Nszt.) J: 1 1787 ’alak | Form’ (↑); 2 1838 ’rajz, kép | Figur, Abbildung’ # (Tzs.)

A szócsalád alapja, az ábráz főnév szláv eredetű. |  ≡  Óe. szl. obrazъ ’alak; kép; mód’; szbhv. obraz ’arc; kép’; szlk. obraz ’kép’; or. образ ’ua.; arc’; stb. [< szláv *ob ’körül’ [igekötő] + *rězati ’metsz, vág’, tkp. ’körbevágott (tárgy)’].

Az ábráz ige szófajváltás eredménye. |  ⌂  Az ábráz főnévből keletkezett. A folyamat az →aláz, →vigyáz stb. igék szóvégének analógiás hatásával magyarázható.

Az ábrázol vagy az ábráz főnévből alkotott igei származékszó, vagy esetleg szláv jövevényszó. |  ≡  Az utóbbi lehetőséghez vö. óe. szl. obraziti ’képez’; cseh obraziti ’ábrázol’; stb.

Az ábrázat származékszó. |  ⌂  Az ábráz igéből jött létre névszóképzővel.

Az ábra elvonás eredménye. |  ⌂  Az ábrázol-ból vagy az ábrázat-ból keletkezett a nyelvújítás idején.

☞ EtSz.; MNy. 40: 154; Kniezsa: SzlJsz. 57; TESz. ábra a.; Benkő: FiktI. 63; EWUng.→ rez