zokon A: 1838 Zokon (Tzs.) J: ’nehezen, súlyosan, rosszul | schwer, übel 〈Adv.〉’
zokul ∆ A: 1853 zokul (Délibáb 1853. júl. 31.: 137); 1854 zokul (NSz.) J: ’nehezen, súlyosan, rosszul | schwer, übel 〈Adv.〉’
Megszilárdult ragos alakulatok. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt zok (→zokszó) alakból -n, ill. -ul határozóraggal keletkezett. A keletkezésének ideje tudatos szóalkotásra utal, habár a népnyelvi használatát tekintve egy spontán keletkezés sem zárható ki. A szó ma már csak olyan állandó szófordulatokban él mint pl. zokon, ill. zokul esik ’vmit a szívére vesz, rossz néven vesz’ (1854: NSz.). ∼ Hasonló jelentésű, korábbi szófordulatok: zokon legyen (neki) ’vmi legyen neki rossz’ (1847/: NSz.); zokul hat (rá) ’rosszul érint vkit vmi’ (1858: NSz.); stb.
☞ TESz.; EWUng.→ zokszó