előtt A: 12. sz. vége/ eleut (HB.); 1372 u./ elewtte (JókK. 78); 1416 u./² èlo̗ttètec (MünchK. 10vb); 1416 u./³ eletto̗ (AporK. 71); 1492 elleuttem (MNy. 37: 203); 1528 Elvttev (SzékK. 368); 1548 eelo̗ͤt (SzZsolt. 154b) J: ‹névutó› 12. sz. vége/ ’vkinek v. vminek az elejével, elülső részével határos helyen, vmit megelőző időben stb. | vor 〈mit Dat〉’ # (HB.) (↑) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1 1372 u./ ’előtte levő helyen, időben stb | davor, vor jmdm’ # (JókK. 23); 2 1519 k. ’vki elől | vor (weg)’ (DebrK. 8); 3 1591 ’elöl | vorne’ (NySz.) Sz: ~i 1678–1683 előtti (SzT.)

elé A: 1372 u./ eleb [r.] (JókK. 129); 1416 u./² èlebi [sz.] (MünchK. 65va); 1539 elibbis [r.] (KL. 176.) J: ‹hsz› 1 [birtokos személyjellel] 1372 u./ ’előre; elő- | vorwärts; hervor 〈als VPräf.〉’ (JókK. 129) (↑); 2 1759 ’elöl | vorn’ (Nszt.); 3 1830 e. ’eléje | vor jmdn, davor’ # (Simonyi: Hat. 2: 46) | ‹névutó› 1830 e. ’vki, vmi előtt levő helyre | vor 〈mit Akk〉’ # (Simonyi: Hat. 2: 46) Sz: ~bbi 1416 u./² (MünchK. 65va) (↑) R: ~bb 1372 u./ ’korábban’ (JókK. 129) (↑)

elől A: 1416 u./¹ èlo̗l (BécsiK. 66); 1525 elelem (NyK. 28: 76); 1785 elölröl [r.] (MNy. 70: 97) J: ‹névutó› 1416 u./¹ ’vki előtt levő helyről | vor jmdm od. etw (weg)’ # (BécsiK. 66) (↑) | ‹hsz› [birtokos személyjellel] 1519 ’előle | vor jmdm od. etw weg’ # (JordK. 770) R: ~ről 1785 (MNy. 70: 97) (↑)

elő² A: 1416 u./² èlo̗binel [sz.] (MünchK. 35va); 1460 k. ? [el]wzes [sz.] (Gl.); 1508 Elo̗ (DöbrK. 464); 1528 elw (SzékK. 362); 1560 k. ęló (GyöngySzt. 1563.) J: ’előre | vorwärts, hervor 〈auch als VPräf.〉’ # Sz: ~bbi 1416 u./² (MünchK. 35va) (↑) | ~z 1460 k. ? [sz.] (Gl.) (↑); 1589 meg ... elöczottek (MNy. 75: 505) | ~zés 1460 k. ? (Gl.) (↑); 1708 Elö́zés (Pápai Páriz: Paralipomena) | ~zmény 1786 elö́zménynek (NSz.) | ~zetes 1835 előzetes (Kunoss: Gyal. Zuvorkommend a.) | ~zékeny 1841 előzékeny (Religio 7: 101); 1843 előzékenységgel [sz.] (NSz.) R: ~re 1456 k. eleure (SermDom. 1: 435) | ~bb 1562 eloͤb (NySz.) | ~zőleg 1803 elö́zö́leg (Márton J.: MNSz.–NMSz. A priori a.)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  Az →elő¹ szó el- tőváltozatának -t ~ -tt helyragos, -é latívuszragos, -l ablatívuszragos, ill. -ő latívuszragos alakjai. Az elé változat latívuszragba rejtett E/3. személyű -é birtokos személyjelet is tartalmaz. Emellett az alak mellett létrejött egy teljes ragozási sor birtokos személyjeles alakokkal. Az elé és az elő felépítésüket tekintve hasonló alakulatok, de a két szóban esetleg más és más eredetű latívuszrag lehet. A szócsalád tagjai birtokos jelzős szószerkezetekben váltak névutókká és határozószókká. A névutók (ill. határozószók) eredetileg helyviszonyt jelöltek, később azonban kialakult idő- és módhatározói használatuk is.  ⌘  Az elő egyes származékszavai (előzmény, előzékeny, előzetes) nyelvújítási alkotások.  ∼  Idetartoznak: eleʒteb uoltabal, eleʒteby ’előbb, korábban’ (1372 u./: JókK. 2, 10) .

☞ EtSz. *el- a.; Sebestyén: Névut. 42; TESz. elé a. is; EWUng.→ cselő, egy-, eleve, elő¹, elő-¹, elő-², elöl, előte, mi-UN UEW. № 129Nszt elé¹; elébb; elő²; előbb; előbbi; elől; előre; előtt; előtti; előz; előzékeny; előzés; előzetes; előzmény